Úgy látszik öregszem. Kb. 1 évvel ezelőtt elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy valami maradandót kellene alkotnom. Na de irodistaként? Hát nem, de akkor????

 Gyerekkoromban átlagos képességű gyerek voltam, a rajztudásom kimerült a rajzórán készítendő síkidomokból álló kompozícióban (ahol ráadásul sokszor besegített egy nálam sokkal jobban rajzoló barátnőm) - utólag is bocsánat érte Béla bácsi...

 De mindig is sejtettem, hogy az élet szerencsés oldalára születtem: mindig amikor dilemmába kerültem, a sors utamba sodort valakit vagy valamit (személyt, helyzetet, lehetőséget), így tudtam, merre induljak el. Így történt ezúttal is. Akkoriban a kultúra területén tevékenykedtem, többek között vásárokat is szerveztem. Ekkor ismerkedtem meg egy hölggyel, aki jelentkezett árusításra, és kiderült, dekupázsolt tárgyakkal. Felkeltette az érdeklődésemet, mert bár akkor én már azt hittem, tudom mi a dekupázs, de kíváncsi voltam a dolgaira. Hát eléggé meglepődtem, hogy az addig a dekupázsról alkotott képem a tárgyai láttán romokban hevert.

 Egy barátnőm avatott be anno a dekupázs rejtelmeibe, akivel hajdanán együtt készítettünk szeretetteinknek karácsonyi ajándékot. Egy alkalommal dekupázsoltunk is. De nálunk abban merült ki ez a fogalom, hogy megvettük a fadobozt, a szalvétát, a lakkot és a ragasztót, aztán nekiálltunk a remekmű elkészítésének: a motívum kivágása után a szalvétát felragasztottam a dobozra, és miután elég üresnek találtam, így még vágtam mintát a doboz oldalára is, és hogy színe is legyen a doboznak, antik hatású lakkal kentem be. Mondhatom, nagyon büszke voltam magamra!

Életem párjának szántam a dobozt karácsonyi ajándékként. Szerintem a doboz tartalmának jobban örült (a doboz csokisdobozként funkcionált), de becsületére legyen mondva, azért a dobozt is megdicsérte.

Mai szemmel és tudással nézve, hát igencsak hagy némi kívánni valót maga után a dobozkám, de mégis csak ez volt az első alkotásom, íme:

 

 

Innen indultam. De aztán jött a folytatás! Miután megismerkedtem a fent említett hölggyel, beirtakoztam hozzá tanfolyamra. Így megtanultam az alapokat. Az elkészített tárgyakat látva, egyre jobban kezdett érdekelni a dolog, mélyebbre ástam magam a dekupázs témakörében. Megtudtam, hogy ugyan Magyarországon még gyerekcipőben jár a technika alkalmazása, Nyugat-Európában, különösen Olaszországban, igen kedvelt művészeti tevékenység, amelyet főiskolán is oktatnak. Azt is megtudtam, hogy nálunk is élnek és tanítanak olyan hölgyek, akik művészi szinten foglalkoznak a témával. És innen következett a mai napig tartó folyamatos tanulás..., amelynek eredménye ennek a honlapnak a tartalma, amely állandóan bővül, hiszen a dekupázs rengeteg technikát és újabbnál-újabb alapanyagokat foglal magában, és aki egyszer rákapott az ízére...ugye ismerik ezt az érzést?

2010. november